Alkotársak: Tiszteletbeli tagunk- Dániel Szabó Ilona

Dániel Szabó Ilona

Dániel Szabó Ilona - tisztaság és csoda. Sok ezer szálon kapcsolódunk hozzá, de a legfontosabb szál a szeretet. Őszinte szívvel érezzük és élvezzük szeretetét, s mi is, a legnagyobb tisztelettel és szeretettel követjük, isszuk, hallgatjuk szavait, véleményét, benyomásait munkáinkról. Minden versesten meglep minket népballadák jóízű és csodás tolmácsolásával, úgy, hogy még a kamaszoknak is leesik az álla. A legnagyobb dicséret számunkra, ha megjegyzésben képeink alatt az Ő gratulációja, benyomásai olvashatók. Az I. Irodalmi Kávéház díszleteinek királynői voltak az Ő alkotásai. Az élő irodalom és a művészet egymást inspiráló hatását fejezte ki, hogy munkáit kiállíthattuk ezen a hagyományteremtő estén. Meglátogatott bennünket az Alkotársak táborban is, kifejezve munkákhoz való mély kötődését, támogatását, lelkesedését. Németh Dóra önálló kiállítását Ő nyitotta meg, szép szavaival, gondolataival tette még ünnepélyesebbé az amúgy is csodás alkalmat. A csoport és Ilona közötti szeretet olyan mélyről fakad, szorosan összefon bennünket Ilonával. Bár Ő maga már nem aktív szövő, falikárpitjai örökzöldként, minden alkalommal felüdülést jelentenek a látogatóknak. Élőben hallani szavalatait, pedig életre szóló élményt jelentenek minden hallgatónak. Vallomás című könyve eddig kétszer jelent meg.

" Külön értéke a műnek, hogy mintha csak egy néprajzi dolgozatot olvasnánk: megelevenedik szemünk előtt az erdélyi emberek élete. Néprajzi igényű, ahogyan leírja a a kender termesztését az áztatáson, a tiloláson, keresztül, a fonásig, (itt a guzsalyas elevenedik meg a lelki szemeink előtt, ami a párválasztás egyik színhelye is volt) egészen egy lány hozományának leltáráig." (Varga Róbert igazgató, Kaposvári Megyei és Városi Könyvtár)

"Az utolsó lap végéhez érve belső parancsként tudatosult bennem: ezt a sorsot, ezt az írást minél több emberhez el kell juttatni!" (Balogh Mihály, a szerkesztő utószavában)

És akkor most jöjjenek Ilona szavai, hozzánk, hozzád, Kedves Olvasó!

"Székelykál, a Maros - völgyében, hegyek lábánál búvó kis falu. Onnan indultam, szerény batyumban gazdagon tarisznyálva " hamuban sült pogácsával " , " aki " a bölcsődalok, népmesék, népdalok és népballadák ízes anyagából gyúródott . Tanulmányaimat Marosvásárhelyen , majd Szászrégenben végeztem, ahol tanítói diplomát szereztem. Harminchat évig tanítottam helyettes tanár, majd tanítóként. Nyugdíjazásom után települtünk Magyarországra családegyesítés jogcímén, nagyobbik gyermekünk révén. Lenni gyökerestül kitépett és messzire hajított virág ,.. - önként vállalt sorsom. Bár a pillanat, amikor átléptük a Román-Magyar határállomást, megülte a lelkemet, mégse adtam időt magamnak hosszú töprengésre, hiszen otthont teremteni érkeztünk. Otthonteremtésünk, szülői, nagyszülői kötelezettségeimnek lélegzetvételnyi szüneteiben szőttem, szőttem, szőttem népballadákat szövött falikárpitba. (A vendégkönyvem tanúsága szerint több mint nyolcvan kiállításon mutatkoztam be.) Majd az egyre zsugorodó szabadidőmben megírtam Vallomás című könyvemet, és a Népballadák Bűvöletében című népballadásat is. Kisebb írásaim jelentek meg az ország különböző napilapjaiban és folyóirataiban is. Prózai teendőim mellett kulturális műsort vezettem a Puszta Rádióban. Bár hat éve nem tudok szőni, kiállítási anyaggal rendelkezem. Nagyon tudok örvendeni az Alkotársak fölkérésének, boldoggá tesz már a valahová-valakikhez tartozás gondolata is. És mivel a boldogság ritka kincs, ingyen kapott ajándék, ezért igyekszem dédelgetni, megbecsülni és megköszönni.

Dániel- Szabó Ilona ·