Betti tavaszi kihívása

1 hónapja egy levél várt otthon, ami a Hagyományok Házából érkezett.
Meglepetten olvastam, részvételi meghívást kaptam a XII. Országos Népi Mesterségek Művészete pályázatra. Néhány évvel ezelőtt részt vettem ezen, de akkor sajnos nem sok sikerrel, de nem bánkódtam miatta, mert sok érdekes emberrel találkoztam és számos népi iparművészeti csodát tekinthettem meg egy pici kiállítás keretében.
Amikor olvastam a levelet első gondolatom az volt, erre nem jelentkezek, mert nem sok esélyem van. Szüleim addig rágták a fülemet és addig-addig mondogatták, tanultál a korábbi hibáidból és próbáld meg újra, hogy végül is belevágtam.
Rendeltem gyöngyöket és elkészült az első lánc.

Ez egy Sárközi csipke gallér virágokkal. Kicsit több mint egy hetes munkámba került, de diadal ittasan körbemutogattam, ez lenne az a bizonyos.
A következő kérdéssel bombáztak közben: miért nem készítesz egy másikat is? Más színekkel, más nemzetiségtől. Miért is ne és lelkesen megfűztem ezt:

Ukrán azsúros gallér arany és padlizsán színben. Két hétig készült, mert nagyon apró, gombos tű fej nagyságú gyöngyök alkotják. Ezt még büszkébben mutattam meg.
Mondhatni ez volt a könnyű része, az igazi kihívás a közel jövőben lesz.
A beküldött pályamunkák zsűrizése április 18.-án lesz. Az eredményhirdetés május 11.-én tartják meg, melyet a szervezők összekötnek egy kiállítás megnyitóval Budapesten, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban.
Nagy megtiszteltetés lesz ebben a múzeumban, ha és amennyiben helyezést érek el, ország-világ láthatja két kezem munkáját.

Tiszteletbeli tagunk- Dániel Szabó Ilona

Dániel Szabó Ilona

 Dániel Szabó Ilona - tisztaság és csoda. Sok ezer szálon kapcsolódunk hozzá, de a legfontosabb szál a szeretet. Őszinte szívvel érezzük és élvezzük szeretetét, s mi is, a legnagyobb tisztelettel és szeretettel követjük, isszuk, hallgatjuk szavait, véleményét, benyomásait munkáinkról. Minden versesten meglep minket népballadák jóízű és csodás tolmácsolásával, úgy, hogy még a kamaszoknak is leesik az álla. A legnagyobb dicséret számunkra, ha megjegyzésben képeink alatt az Ő gratulációja, benyomásai olvashatók. Az I. Irodalmi Kávéház díszleteinek királynői voltak az Ő alkotásai. Az élő irodalom és a művészet egymást inspiráló hatását fejezte ki, hogy munkáit kiállíthattuk ezen a hagyományteremtő estén. Meglátogatott bennünket az Alkotársak táborban is, kifejezve munkákhoz való mély kötődését, támogatását, lelkesedését. Németh Dóra önálló kiállítását Ő nyitotta meg, szép szavaival, gondolataival tette még ünnepélyesebbé az amúgy is csodás alkalmat.  A csoport és Ilona közötti szeretet olyan mélyről fakad, szorosan összefon bennünket Ilonával. Bár Ő maga már nem aktív szövő, falikárpitjai örökzöldként, minden alkalommal felüdülést jelentenek a látogatóknak. Élőben hallani szavalatait, pedig életre szóló élményt jelentenek minden hallgatónak. Vallomás című könyve eddig kétszer jelent meg. 

" Külön értéke a műnek, hogy mintha csak egy néprajzi dolgozatot olvasnánk: megelevenedik szemünk előtt az erdélyi emberek élete. Néprajzi igényű, ahogyan leírja a a kender termesztését az áztatáson, a tiloláson, keresztül, a fonásig, (itt a guzsalyas elevenedik meg a lelki szemeink előtt, ami a párválasztás egyik színhelye is volt) egészen egy lány hozományának leltáráig." (Varga Róbert igazgató, Kaposvári Megyei és Városi Könyvtár)

"Az utolsó lap végéhez érve belső parancsként tudatosult bennem: ezt a sorsot, ezt az írást minél több emberhez el kell juttatni!" (Balogh Mihály, a szerkesztő utószavában)

És akkor most jöjjenek Ilona szavai, hozzánk, hozzád, Kedves Olvasó!

"Székelykál, a Maros - völgyében, hegyek lábánál búvó kis falu. Onnan indultam, szerény batyumban gazdagon tarisznyálva " hamuban sült pogácsával " , " aki " a bölcsődalok, népmesék, népdalok és népballadák ízes anyagából gyúródott . Tanulmányaimat Marosvásárhelyen , majd Szászrégenben végeztem, ahol tanítói diplomát szereztem. Harminchat évig tanítottam helyettes tanár, majd tanítóként. Nyugdíjazásom után települtünk Magyarországra családegyesítés jogcímén, nagyobbik gyermekünk révén. Lenni gyökerestül kitépett és messzire hajított virág ,.. - önként vállalt sorsom. Bár a pillanat, amikor átléptük a Román-Magyar határállomást, megülte a lelkemet, mégse adtam időt magamnak hosszú töprengésre, hiszen otthont teremteni érkeztünk. Otthonteremtésünk, szülői, nagyszülői kötelezettségeimnek lélegzetvételnyi szüneteiben szőttem, szőttem, szőttem népballadákat szövött falikárpitba. (A vendégkönyvem tanúsága szerint több mint nyolcvan kiállításon mutatkoztam be.) Majd az egyre zsugorodó szabadidőmben megírtam Vallomás című könyvemet, és a Népballadák Bűvöletében című népballadásat is. Kisebb írásaim jelentek meg az ország különböző napilapjaiban és folyóirataiban is. Prózai teendőim mellett kulturális műsort vezettem a Puszta Rádióban. Bár hat éve nem tudok szőni, kiállítási anyaggal rendelkezem. Nagyon tudok örvendeni az Alkotársak fölkérésének, boldoggá tesz már a valahová-valakikhez tartozás gondolata is. És mivel a boldogság ritka kincs, ingyen kapott ajándék, ezért igyekszem dédelgetni, megbecsülni és megköszönni.

Dániel- Szabó Ilona ·

Ilona az Alkotársak táborban, Betti és Nikolett meglepetésként, ajándéknak élték meg látogatását

A II. Irodalmi Kávéházban is népballadát hallhattunk

Az Irodalmi Kávéház közönsége

Falikárpitjait, szőtteseit a népballadák ihlették

Kőmíves Kelemenné c.népballada Ilona tolmácsolásában felejthetetlen emlék

Az I. Irodalmi Kávéház estéjén Babi nénivel

Schüller-Rabi Julianna- folttechnika, textil tervezés

https://julcsi-maminka.blogspot.hu/
Nos, furcsállhatjátok, hogy egy blogcímmel köszön be új tagunk, Julcsi. Ennél tökéletesebb és profibb bemutatkozást ugyanis, nem tudtunk együtt kitalálni. E blogról idézek ide, felhatalmazásom van rá: "3 gyermek édesanyja vagyok és aneszteziológus szakasszisztens. A dunaújvárosi kórházban dolgozom 1989 óta a szakmában. Évek óta érdekel a foltvarrás.A gyermekeim inspiráltak.Úgy érzem ez az a terület, amely a leginkább kikapcsol miközben mások igényeinek is eleget tudok tenni.Hogy minél jobban elsajátítsam a különböző technikákat, tanfolyamokat végeztem, illetve rengeteg könyvet vásároltam és tanultam meg a "szakma" minden csínját-bínját.1989-ben érettségiztem, 1993-ban született első gyermekem,és innentől kezdve a patchworkos páyafutásom is. Tagja voltam a "Magyar Foltvarró Céh Egyesületé"-nek is. Időnként megjelenek kézműves vásárokon, de alapvetően megrendeléseket készítek.(2004-ben elnyertem a dunaújvárosi Őszi Expo fődíját és a "legszebb stand" címet )Mint tudjuk, a patchwork-nek rendkívül sok területe ismert, de engem leginkább a népmesei motívumok, a mesei elemek "izgatnak". Minél több mesét szeretnék textilre vinni, ezáltal gazdagítani a legkisebbek élményvilágát, fejleszteni kreativitásukat, elvinni őket a mese csodálatos birodalmába. Természetesen a foltvarrás más területein is otthon vagyok. A megrendelővel közös, többszörös megbeszélés alapján, szinte együttműködve készülnek el a kreatív munkák. Általában fotókat kérek az adott szobáról, helyről, ahová majd a megrendelt termék kerül, hogy lássam a stílust és a színvilágot. Majd terveket készítek, kiválasztom az anyagokat és a megrendelővel folyamatos kapcsolatban elkészül a termék. Hogy addig, míg teljesen össze nem állítom, az utolsó blokkig a megrendelő is "beleszólhasson", hogy megfelel-e neki így.Legnagyobb példaképeim:Halász Edit - a mesés foltvarró, aki már sajnos nem lehet közöttünk és Boldizsár Ildikó mesekutató."

Önálló akcióm, hogy összeszedegetem gondolataim, amit beszélgetéseinkből őrizgetek magamban, és Szágosné Kiss Margó is említett bemutatkozásában.
     Minden ott kezdődött, azon a bizonyos általános iskolai technika órán. Mi egy iskolába, egy tanárnőhöz jártunk mindhárman, Bartha tanárnő kezei alatt kezdtünk el varrni, kötni, horgolni, stoppolni, kreatívkodni. Míg Margó és Julcsi fogékonysága csodás és termékeny utakra terelte őket, én csak arra emlékszem, hogy lelkesedésemben, a munkadarabot hozzávarrtam a nadrágomhoz. A kötés, horgolás szeretete bennem is megragadt, de álmomban sem gondoltam, hogy ez valakinek ilyen életre szóló, inspiráló élményt jelentett, mint a lányoknak. Büszkeségem csak dagad, hogy ők milyen szintre fejlesztették hobbijukat, és csodálom őket őszinte tisztelettel! Akkoriban a technika órák nem csak a lányoknak szóló elfoglaltságokban merült ki, mi is barkácsoltunk, kertészkedtünk, mert akkoriban még volt az iskolának gyakorló kertje is, ahol műtrágyáztunk, kapáltunk, gazaltunk, vetettünk, arattunk. Gyerekfejjel ez iszonyatosan unalmasnak tűnt, de felnőttként, már szeretem ezeket az emlékeket.
Valóban az életre neveltek bennünket, a föld szeretetét, a természet tiszteletét, a kézimunka szeretetét, a képzelet határtalanságát tanította meg nekünk Bartha tanárnő. Örökké hálásak leszünk érte, és sajnáljuk, hogy a gyermekeink már nem tanulnak meg zoknit stoppolni, gobeleint készíteni, hímezni, horgolni, kötni, makramézni, pudingot csinálni.
A tavalyi Alkotársak Művésztalálkozón és Alkotótáborban rendkívüli élményekkel gazdagodtunk Margó és Julcsi ügyessége által. Néhány képpel szeretném kolleganőmet, a szintén altató asszisztensként dolgozó Schüller-Rabi Juliannát szeretetükbe ajánlani, és bátorítani tudom csak Önöket, keressék a kapcsolatot vele, ha elképzeléseikben, terveikben helyet kapnának munkái!

Julcsi munkái a találkozót lezáró kiállításon

Boldogan az emléklappal

Julcsi tanítás közben

Monogrammos ötlete

Részét képezi a textil foglalkoztató könyvnek, amin mostanában dolgozik

Farkas Éva

Bevezetésként szeretném elmondani, hogy Éva különleges ember, különleges látásmóddal. Aki már járt kiállításainkon, találkozhatott egyedi világával. Kevesen vagyunk, akik értelmezni merik a művészetet, inkább csak táncolunk forgatagában, élvezzük adományait, örömeit, lelki balzsamait. Éva, koránál fogva is messze jár előttünk, tapasztalásban, tanulmányozásban, technikákban, de ugyanolyan amatőrnek tartja magát, mint mi. Csatlakozott hozzánk és továbbra is megjelenéseinken elérhetőek munkái. Isten hozott, Évi!

Önarckép

Velence

Farkas Éva: Bemutatkozás

A szépség, mint eszme, mindig is erősen foglalkoztatott. Nyugdíjba vonulásom előtt álltam neki rajzolni, festeni. Autodidakta módon képeztem magam, spirituális látásmódomat fejlesztve. Művészeti ideálom tehát a spiritualitással átitatott realizmus. Amíg Budapesten éltem, sokat tanulmányoztam a múzeumokban fellelhető képeket, kiállításokra jártam. Találkoztam olyan művészeti csoportokkal, akikkel együtt lehetőségem volt kiállítani képeimet. Budapest több kultúrtermében csoportos, Sződligeten pedig egyéni kiállításom volt. Akrillal dolgozom, de kísérletezek többféle eszközzel: tus, szén, pasztell, ceruza, színes, akvarellceruza. Szeretek rajzolni, számomra ez önálló műfaj. Képeim az ihletett valóság egy-egy szelete, és széles skálája a témáknak. Portré, tájkép, csendélet, életkép egyaránt foglalkoztat. Az alkotás a legfontosabb része az életemnek, a kertészkedés mellett.

Nárciszok

Merre induljak?

Jézus

Éva munkái a tábort lezáró kiállításon

Pasztell rajzai a kiállításon

Margó fotói munkáiról

Az alábbi használati tárgyak különböző technikával, igényesen, szeretettel készültek!

Szágosné Margó- a szalvétatechnikus

Szerintem engem nagyjából mindenki ismer itt Dunavecsén, hisz már bölcsődébe is itt jártam. Az alkotást az iskolai technikaórákon szerettem meg. Igaz, akkor még inkább a kötés, horgolás, hímzés, zokni stoppolás, géppel varrás volt a kreatívkodás.  Persze én mindet imádtam. Némi kihagyással, de később is elő-elővettem ezeket hobbikat, leggyakrabban talán a hímzést. Mikor a lányom pár éves volt, akkor pedig pomponokat, egyszerűbb dekorációkat készítettünk együtt a gyerekszobába.   Ma már inkább a használati tárgyakat szeretem díszíteni, felújítani elsősorban dekupázs technikával, de szeretek más módszereket is kipróbálni. Általában nem a pillanat hevében alkotok, ha beleszeretek egy-egy mintába, vagy tárgyba, azok egy ideig itt nyüzsögnek a fejemben, amíg egymásra nem találnak, ki nem forrnak teljesen. Folyamatosan fejlesztem magam, igyekszem minél többet megtanulni a különböző technikákról, hogy egyre igényesebb alkotásokat készíthessek magam és mások örömére.  Foglalkoztat a hulladékhasznosítás is, hisz hiába tartjuk magunkat a Föld legcivilizáltabb lényének, minden szemrebbenés nélkül szeméttelepet csinálunk a bolygóból. Gyerekkoromban például lábtörlőt horgoltak a tejes zacskókból, akkor még szinte semmit nem dobtak ki. Azóta sajnos fontosabb lett a pénzhajhászás, újabb és újabb termékek vásárlására ösztönöznek bennünket. Ezért készültek már újrahasznosított alkotásaim is, és van is még néhány tervem ezekkel kapcsolatban.

Vágódeszkából, kosárból levendulás, Provance-i hangulat

Fél négy múlt 10 perccel

Retró klasszikus, teás kancsó virágosan

Láda, újraértelmezve

Faliórák dekorálása hálás feladat

Tengerész ládikó kalandoroknak

Nasi kínáló tálka

     Elérhetőségem: szagos.zoltanne@gmail.com telefon: 0620538-4136