Nos, furcsállhatjátok, hogy egy blogcímmel köszön be új tagunk, Julcsi. Ennél tökéletesebb és profibb bemutatkozást ugyanis, nem tudtunk együtt kitalálni. E blogról idézek ide, felhatalmazásom van rá: "3 gyermek édesanyja vagyok és aneszteziológus szakasszisztens. A dunaújvárosi kórházban dolgozom 1989 óta a szakmában. Évek óta érdekel a foltvarrás.A gyermekeim inspiráltak.Úgy érzem ez az a terület, amely a leginkább kikapcsol miközben mások igényeinek is eleget tudok tenni.Hogy minél jobban elsajátítsam a különböző technikákat, tanfolyamokat végeztem, illetve rengeteg könyvet vásároltam és tanultam meg a "szakma" minden csínját-bínját.1989-ben érettségiztem, 1993-ban született első gyermekem,és innentől kezdve a patchworkos páyafutásom is. Tagja voltam a "Magyar Foltvarró Céh Egyesületé"-nek is. Időnként megjelenek kézműves vásárokon, de alapvetően megrendeléseket készítek.(2004-ben elnyertem a dunaújvárosi Őszi Expo fődíját és a "legszebb stand" címet )Mint tudjuk, a patchwork-nek rendkívül sok területe ismert, de engem leginkább a népmesei motívumok, a mesei elemek "izgatnak". Minél több mesét szeretnék textilre vinni, ezáltal gazdagítani a legkisebbek élményvilágát, fejleszteni kreativitásukat, elvinni őket a mese csodálatos birodalmába. Természetesen a foltvarrás más területein is otthon vagyok. A megrendelővel közös, többszörös megbeszélés alapján, szinte együttműködve készülnek el a kreatív munkák. Általában fotókat kérek az adott szobáról, helyről, ahová majd a megrendelt termék kerül, hogy lássam a stílust és a színvilágot. Majd terveket készítek, kiválasztom az anyagokat és a megrendelővel folyamatos kapcsolatban elkészül a termék. Hogy addig, míg teljesen össze nem állítom, az utolsó blokkig a megrendelő is "beleszólhasson", hogy megfelel-e neki így.Legnagyobb példaképeim:Halász Edit - a mesés foltvarró, aki már sajnos nem lehet közöttünk és Boldizsár Ildikó mesekutató."
Önálló akcióm, hogy összeszedegetem gondolataim, amit beszélgetéseinkből őrizgetek magamban, és Szágosné Kiss Margó is említett bemutatkozásában.
Minden ott kezdődött, azon a bizonyos általános iskolai technika órán. Mi egy iskolába, egy tanárnőhöz jártunk mindhárman, Bartha tanárnő kezei alatt kezdtünk el varrni, kötni, horgolni, stoppolni, kreatívkodni. Míg Margó és Julcsi fogékonysága csodás és termékeny utakra terelte őket, én csak arra emlékszem, hogy lelkesedésemben, a munkadarabot hozzávarrtam a nadrágomhoz. A kötés, horgolás szeretete bennem is megragadt, de álmomban sem gondoltam, hogy ez valakinek ilyen életre szóló, inspiráló élményt jelentett, mint a lányoknak. Büszkeségem csak dagad, hogy ők milyen szintre fejlesztették hobbijukat, és csodálom őket őszinte tisztelettel! Akkoriban a technika órák nem csak a lányoknak szóló elfoglaltságokban merült ki, mi is barkácsoltunk, kertészkedtünk, mert akkoriban még volt az iskolának gyakorló kertje is, ahol műtrágyáztunk, kapáltunk, gazaltunk, vetettünk, arattunk. Gyerekfejjel ez iszonyatosan unalmasnak tűnt, de felnőttként, már szeretem ezeket az emlékeket.
Valóban az életre neveltek bennünket, a föld szeretetét, a természet tiszteletét, a kézimunka szeretetét, a képzelet határtalanságát tanította meg nekünk Bartha tanárnő. Örökké hálásak leszünk érte, és sajnáljuk, hogy a gyermekeink már nem tanulnak meg zoknit stoppolni, gobeleint készíteni, hímezni, horgolni, kötni, makramézni, pudingot csinálni.
A tavalyi Alkotársak Művésztalálkozón és Alkotótáborban rendkívüli élményekkel gazdagodtunk Margó és Julcsi ügyessége által. Néhány képpel szeretném kolleganőmet, a szintén altató asszisztensként dolgozó Schüller-Rabi Juliannát szeretetükbe ajánlani, és bátorítani tudom csak Önöket, keressék a kapcsolatot vele, ha elképzeléseikben, terveikben helyet kapnának munkái!
 |
| Julcsi munkái a találkozót lezáró kiállításon |
 |
| Boldogan az emléklappal |
 |
| Julcsi tanítás közben |
 |
| Monogrammos ötlete |
 |
| Részét képezi a textil foglalkoztató könyvnek, amin mostanában dolgozik |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése