Alkotársak –sarok:
Szarvas Nikolett és a
Gyurmacsodák
tündérkonyhája
-
Te vagy az Alkotársak azon oszlopos Alapítótagja, aki
nem mélyült el a köztudatban, holott művészi munkáddal, finom és igényes apró
tárgyaiddal beloptad magad a szívünkbe. Ennek oka, hogy miközben zajlanak
rendezvényeink, életed a Szegedi Tudományegyetemen töltöd gyógyszerész
hallgatóként. Kétfelé próbálsz teljesíteni, és a tőled telhető legtöbbet
letenni a mindig színes és mesés kiállító asztalodra. Hogyan kezdődött kapcsolatod a kreatívkodással?
-
Gyermekkorom óta, Anyukám inspirálására mindenféle
műfajt kipróbáltam, ami elérhető volt számomra. Fűztem gyöngyöt, rajzoltam,
időszakokra kitöltötték az életemet, de nem ragadtak meg, hullámzó volt az
érdeklődésem. Ugyan, nem volt hiábavaló, mert egy kézműves vásáron megláttam a
kiállított és megvásárolható gyurmával díszített evőeszközöket, és
fogékonyságomnak köszönhető, hogy nem a pénztárcámhoz nyúltam, hanem azon
gondolkodtam el, hogyan tudnám magamnak, a magam elképzelése szerint
megvalósítani. Kisebb beruházás után, néhány színből álló gyurma készlettel
kezdtem, és magamtól jöttem rá, hogyan kell használni. Nagyon sokat segített az
internetes hobby oldalak felkeresése, ötleteket, motívumokat találtam, amit
beillesztettem a készülő munkámba, s ezeken a mintadarabokon tanultam meg,
hogyan kell az anyaggal dolgozni.
-
Milyen tárgyakat
készítettél eddig? Mi volt, ami a legnagyobb, amit rendeltek tőled?
-
Főként evőeszközöket megrendelésre, villákat,
kanalakat, készleteket díszítettem meg egyedi kívánságra, brossokat,
fülbevalókat, medálokat, kulcstartókat, kitűzőket, névtáblákat, gyűrűket. Ezek
finom munkával készülő aprótárgyak, varázsuk a személyességükben rejlik. Nem
régiben kaptam egy felkérést, hogy esküvői tortára készítsek maradandó díszt, s
mivel a süthető gyurma könnyű, tartós, alkalmas a marcipán figurát helyettesíteni,
ami mint tudjuk, idővel tönkremegy. Szerelmesen néző, cilinderes mesefigurákat
rendeltek meg, ebből is látszik, hogy az igény folyamatosan bővül, s csak a
képzelet szab határt a lehetőségnek. Igyekszem ezt is méltóképpen teljesíteni.
-
Hogyan készülnek
ezek a gyurmacsodák?
-
Tervezés után, felpuhítom a gyurmát, nyújtom, szabom,
sütiformákkal, speciális késekkel, pengével dolgozom, beborítom az evőeszközt,
megformázom a tárgyat, és megcsinálom a díszítést. Addig nem nyomom össze, amíg
nem leszek teljesen elégedett, javítok, leszedem, mint az igazi gyurmázásnál az
oviban, elbíbelődöm, nem adok ki olyan munkát a kezem közül, ami számomra nem tökéletes.
Azután sütőlapra teszem, és a csomagoláson megadott paraméterek szerint
megsütöm a sütőben. Hagyom hűlni, mint az igazi sütit, hogy a szerkezete
megszilárduljon, ne repedezzen meg, és gyakorlatilag készen van a személyes
tárgy. Eleinte oda költöztem a sütő mellé, 5 percenként nézegettem, nehogy
megbarnuljon, mint az első nyuszik… Elektromos sütővel a hőfokot is tudom
kontrolálni, így könnyebb a művelet lezárása. Az alkotás folyamata néha
kikapcsol, néha pedig feszültté tesz, attól függ, milyen a hangulatom, mennyit
rontom el a készülő munkát. De szeretem csinálni, és élvezem az új kihívásokat.
-
Úgy érzed, ez
marad a végleges műfajod vagy szeretnél mást is kipróbálni?
-
Nem gondolkodtam még ezen, egyenlőre megragadtam ezen a
szinten, szeretem csinálni az ékszereket, evőeszközöket, brossokat, és azt,
hogy lassan valóban felszabadul a képzeletem, és kipróbálhatom a határaimat. Az
alkotás legszebb szakaszába értem. Igaz, néha elfáradok, ha nem megy valami,
addig csinálom, amíg nem lesz számomra is tökéletes, de munkáim képviselnek
engem, és ez kötelez.
Szarvas Nikolett munkáival az
Alkotársak kiállításain, augusztus végén megrendezésre kerülő Alkotótársak
Művésztalálkozó és Alkotótáborban közelebbről is megismerkedhetnek! Elérhetőség és információ: www.
alkotarsak.blogspot.hu
(Kata)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése