Niki munkái kiállításon

Niki munkái és a csodálatosra hajtogatott könyv

Evőeszköznek látszanak, de mind egy-egy vidám csoda

Valóban a képzelet szab határt megjelenésüknek

Gyurmacsodák

Először 3 éve találkoztam a süthető gyurma evőeszközökkel. Nagyon megtetszett, egy ideig gondolkodtam rajta kipróbáljam-e de végül úgy voltam vele, miért ne? Eleinte nehézkesen ment, rá kellett jönnöm, hogy mit hogyan csináljak meg úgy, hogy az sütés után is úgy nézzen ki ahogy én azt szeretném. Egészen belejöttem, már megrendeléseket is vállaltam és nem csak evőeszközöket, hanem ékszereket, kulcstartókat, brossokat is csináltam. Rájöttem, hogy a süthető gyurmából rengeteg mindent lehet készíteni, és az alkotásnak tényleg csak a képzeletem szab határt...

Szinte bármilyen mintát el tudok készíteni, de a legkelendőbbek a mesefigurák, a virágok és a feliratok. Készítettem készletet nászajándékba, de az egyik nagy kedvencem az a kékfestő mintás evőeszköz készlet volt, amit egy kedves barátom megrendelésére készítettem el.

Az Alkotársaknak köszönhetően már több kiállításom is volt, egyre többen ismerik meg az én kis színes apróságaimat.

Az alkotás nekem egy szabadidős tevékenység, ami segít elfelejteni a mindennapok rohanását és feszültséget. Sajnálatos módon az egyetem mellett erre elég kevés időm marad, de amikor alkothatok, akkor igyekszem minél több olyan dolgot készíteni, amivel egy kicsit színesebbé tehetem az emberek szürke hétköznapjait...

GRAFITLOVAK

"Van valami a lovak külsejében, ami jót tesz az ember bensőjének"

Kedvenc idézetemmel indítottam bemutatkozásom, így nem is kell magyarázkodnom a lovak miatt.
Gyerekkorom óta rajzolgatok, persze már akkor is lovakat. Igyekszem mást is megörökíteni, hiszen grafit technikával nincs lehetetlen téma! Az általános iskola és a középsuli után elég hosszú időre eltűnt az életemből a kreativitás, leginkább a család, munka töltötték ki a mindennapjaim. Aztán ahogy nőttek a gyerkőceim egyre több "megrendelést" kaptam tőlük: anya rajzolj nekem ezt-azt, fess a falamra mesefigurát...! Végül elkezdtem a magam rajzait is elkövetni. Könyvekből, interneten példaképeimtől csipegettem az alapdolgokat, és hozzátettem, ami saját kútfőből jött. Vallom, hogy a legjobb tanulási forma, a sok-sok gyakorlás. Nincs fölösleges, vagy elrontott rajz! Mind tapasztalat, és mind több értéket tesz a következő alkotáshoz.

Nagyon sokat jelent nekem, hogy egyre több helyen állíthatok ki, és a visszajelzések alapján értéket képviselnek munkáim! Az Alkotársak kötelékében igyekszünk is minden adódó kiállítási lehetőséggel élni.
Kiállítási anyagom elég kevéske, de igyekszem bővíteni. Egyetlen ellenségem az idő. Egyrészt rajzolásra eleve kevés szabadidő jut, másrészt egy-egy alkotás elkészítése 20-30 órát vesz igénybe, ami kb. 1 hónapban zajlik.
Megrendeléseket időhiány miatt ritkán vállalok, illetve a portrékkal még hadilábon állok. Tehát tovább bővítem a grafit lovaim létszámát!!!
Új hobbim a lovazáson kívül az íjászat, így munkáim között íjász, lovasíjász témák is láthatóak.

Amatőr rajzosnak tekintem magam, és munkáimnak a Dorka-rajzok nevet választottam. Talán mert amikor rajzolok, akkor teljesen más világban élek, más embernek, " Dorkának" érzem magam! Lehetőségem van kiszakadni a mindennapokból, kikapcsolni, kicsit lelassítani, feltöltődni!

DORKA

‹

›

2018. 02. 23.

3 fotó - Album megtekintése

Németh Dóra exkluzív interjúja megjelent a Dunamellékében

           Alkotársak- sarok : Németh Dóra és az idő

            

-          Téged mindenki fotó realisztikus grafikáidról ismer, lovas rajzaidban látni, hogy hozzád közel áll a lovak lelke, a természet szeretete. Hogyan szövődött ez a mély kapcsolat? 

-          Ez gyerekkorom óta velem élő szeretet, nem tudom, mikor kezdődött. Churchill –idézet számomra mindig is nagyon valóságos volt: „Van valami a lovak külsőjében, ami jót tesz az ember bensőjének.”  A lovak bonyolult, finomhangolású érzelmi világában pedig nincs irigység, rosszindulat, kihasználás, nem képmutatóak, nem manipulálnak, őszinték, érzékenyen reagálnak az emberre, lereagálják hangulatunkat, feszültségünket, félelmeinket, és bizonyos suttogó módszerek megismerésével még közelebb kerülhetünk belső világukhoz. Ezeket a módszereket én is csak könyvekből ismerem, segítséggel próbáltam ki, egyedül nem merném, de hihetetlen volt látni, ahogy bizalmukba fogadnak. Minden lovas hely a nyugalom szigete is egyben, mintha lelassulna az idő, holott rohan, hiszen hamar eljön a búcsú, mikor haza kell menni. A lovak szeretete nem múlandó az életemben. Ez örökre megmarad, még ha most egy kicsit pihentetem a lovazást, éppen az időhiány miatt.

-          Említetted, hogy egy-egy rajz közel egy hónapig készül, s ez idő alatt mélyen beivódik a lelkedbe. Hogyan tudsz megválni tőlük?

-          Ez egy kettős dolog. Amikor témát választok, hajtanám az időt, hogy minél előbb lássam kibontakozni, majd, mikor már majdnem készen van, lassulnak mozdulataim, nem akarom befejezni, szöszölök, félre teszem. Mikor végül készen van, és rájövök, ennél többet nem tudok tenni érte, tetszik, amit látok, akkor úgy érzem, még egyszer nem tudnám megcsinálni. Régebben, voltak kételkedők, rosszul is esett, hogy ezt nem én csináltam, nem is rajz, hanem fénymásolatot látnak. Ezért csinálom a fázis fotókat alakulás közben, s ma már ez nem fordul elő. Egy ideje nem szívesen adom el a képeimet, és ritkán vállalok felkérést is, egy olyan kiállítási anyagon dolgozom, amivel szeretnék jelen lenni az Alkotársak kiállításain.

-          Legutolsó munkád, a Lovas Íjász, bepillantást enged egy másik nagy szerelembe, az íjászatba. Hogyan csöppentél ebbe a sportágba?

-          Egy közeli barátnőm tragikus hirtelenséggel elhunyt, s én aznap lovazni vittem néhány embert, nem tudtam lemondani. Össze voltam törve, s magam nem tudtam lóra ülni. Lovas oktatóm, Gazdik Róbert nyomott egy íjat a kezembe lelki segítségül, mellyel kezdetleges formában próbálgattam a sportágat. Megnyugodtam, kikapcsolt, összerendezett engem. Kunszentmiklóson, a sportcsarnokban telente lőnek az íjászok is, és mint gyerekre váró szülő, sokáig nézegettem őket. Lassan fogalmazódott meg bennem, hogy kipróbálnám ezt úgy is, hogy valaki megmondja, hogyan kell. Így kezdődött. Nagyon vonzz az íjászat történelmi, ősmagyar hagyomány őrzősége, a nomád élet, a hitvilág, mind kapcsolódik a lovazással, bőr, szőr művességgel, egyszerűséggel, természettel. Jelenleg a Nyílegyenes Íjász klub tagja vagyok, kisebb-nagyobb sikerekkel veszek részt Örömíjász versenyeken. Végtelenül szeretem, hogy minden alkalommal teljesen kikapcsol, és alaposan elfáradok.

-          Vélek valamiféle azonosságot felfedezni a grafitrajzolás és az íjászat között. Jól látom, hogy türelem, pontosság, koncentráció, kitartás és fegyelem kell mindkét hobbidhoz?

-          Igen, igaz. Az íjászatban még talán a testtudatosságot tudom kiemelni, hiszen a légzést ugyanúgy uralni kell, mint a szellemet. Ha ezerszer lövöd ki a nyílvesszőt, mind az ezerszer ugyanúgy kellene kilőnöd, vagyis a monotónia ebben a kihívás. A rajzolás is egy nagyon monoton, aprólékos munkafolyamat, de éppen ez az, amiben teljesen elmerülök és élvezem. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy amatőr vagyok, talán az egyetlen, ami előre visz, hogy minden hobbimat teljes odaadással, szeretettel tudom csinálni. Kevés ráérő időmmel folyamatosan játszom, iskola időben az íjászat gyakorlása a kertben, a rajzolás otthon könnyebben belefér, így most a lovaglás pihen. Ugyanis, egy valamit helyezek a világom középpontjába és az a Családom.

      Ők a legfontosabbak számomra.     

      

            (lejegyezte: Kata)

            Alkotársak új fórumon, az alkotarsak.blogspot.hu weboldalon találhatók!

Kérés az Alkotársak felé

Kérek szépen mindenkit, akinek a blogban jelenése van, hogy pótolja a bemutatkozást, hogy tudjam tovább bonyolítani az életünket! Addig is, Kustár Boglárka ajánlásával a következő programra szeretném felhívni a figyelmet, ami mindenki számára elérhető, és közeledik a nap, amikor ez a csodás rendezvény, tanfolyam Dunaújvárosban fog indulni! Boglárka mindenkit szeretettel vár! (admin)

Friss heti hírek

Lassan felvesszük a ritmust, de még gyakran csak kapkodva tudunk válaszolni a felmerülő lehetőségekre. Bővül megjelenési listánk, a következő legközelebbi időpont viszont még tisztázatlan.

Reményeink szerint, megrendezésre kerül a Költészet Napja tiszteletére, a  3. Irodalmi Kávéház, ott a helyünk, nem csak az esten való aktív részvétellel, de a rendezvényen, csak úgy mint eddig, támogatásunk kifejezésére, díszlettel is szeretnénk jelen lenni. Friss hír, hogy Polgármester úr javaslatára, a Gazdakörben kerülne megrendezésre 2018. április 13.-án, mivel a Művelődéi Házunk megújuláson fog átesni, s tavasszal bezárják a nagyközönség előtt. Tehát, a dunavecsei Irodalmi Kávéház újra kinyit!

Májusban, Apostagra szeretnénk ellátogatni műveinkkel. A Violin Alapfokú Művészeti Iskola évzáró koncertjét rendezik meg, s ezzel egy időben, a kis zenészek tiszteletére egy inspiráló kiállítást rendeznénk be a Faluházban.

Június 02.-ára, szintén a II. számú Óvodába kaptunk meghívást, óvodásaink ballagási ünnepségére, ahol csemetéink első legszebb napját tehetjük emlékezetesebbé.

Terveink között szerepel a Vikár Béla Művelődési Ház újbóli megnyitásának alkalmával rendezett nagy kiállítás, amit helyi alkotókkal tervezünk berendezni.
Az időpont már letisztázódott, 2. Alkotársak Alkotótábor és Művésztalálkozó augusztus 21-25-ig kerül megrendezésre a megújult Művelődési Házban. Az eseményt lezáró közös kiállítást nagyon várjuk, fantasztikus lesz, és átnyúlna a szeptemberi iskolakezdés idejére, ezzel is örömet szerezve nem csak a felnőtteknek, de a gyermekeknek is, akik ráhangolódása az iskola évre, egy látogatható kiállítással lenne sikeresebb, gazdagabb és talán egy kicsit könnyebb.

Erdélyben, Homoródszentmártonban is szeretnénk egy kiállítást rendezni a helyi alkotókkal. Dunavecsét a csoport tagjai 5-5 alkotással képviselnék. Ennek részleteiről nem tudunk még beszámolni, csak tervek léteznek és álmok, a jövő még homályos, de bízunk abban, hogy sikerül a két művészcsapatnak összehozni valami maradandót. Ezt megelőzően Braun Beatrix fogja képviselni csoportunkat Homoródszentmártonban, májusban, mikor is az Önkormányzat, a vecsei focicsapattal együtt tervez látogatást a községben. Ez remek alkalom lesz a a személyes tájékozódásra, a közvetlen kapcsolatfelvételre, a lehetőség körvonalazódására! Alig várjuk Betti beszámolóját!

Majd az ősz sem múlhat el tervek nélkül, Dunaföldvár vár ránk, és ott a helyünk! Részletek később érkeznek, de nagy örömmel vállaljuk a bemutatkozást Dunaföldváron is!

Továbbra is folyamatosan szeretnénk jelen lenni a Dunamelléke c. helyi lapban, ahol személyes interjúk keretében érdekességekkel, új és meglévő tagjaink bemutatásával Alkotársak-sarok címmel kaptunk lehetőséget tájékoztatni a közösségünket.
És, még nem szeretnénk elkiabálni, de jó úton haladunk abban a ténykérdésben is, hogy Civil Közösségnek nyilvánítsanak minket, számítva tevékenységünkre a város művészeti és közösségi életében!

Az 1. Irodalmi Kávéház gyülekező résztvevőivel a műsorvezető, Ildikó

Végül, reményeink szerint, lesz 4. Irodalmi Kávéház is, ami lezárná az aktív évet, mert kb. eddig vannak terveink, de természetesen nem zárkózunk el a további felkérések elöl sem! Ha tudjuk teljesíteni, és a csillagok is összekacsintanak, rajtunk nem múlik! Írjatok, jelentkezzetek, kommunikáljunk! Új email címünk a következő:
alkotarsak.dunavecse@gmail.com 

Várunk szeretettel minden érdeklődőt, jelentkezőt rendezvényeinken, megjelenéseinken!