TAnK lógó alá rejtett képek

Sokszor előfordul, hogy verset mormolok festegetés közben. Vagy épp Poirot novelláit hallgatom, amit a Galaxy csatorna megbízhatóan évek óta műsorán tart a TV-ben. Ebben az a jó, hogy mindet kívülről tudom, nem kell néznem ahhoz, hogy a figyelmem lekösse, de a kreatív énemet szabadon hagyja, és alapzajként hagyjon engem kettesben lenni a festményemmel. Általában kísérletezgetek. Néha érzem, hogy könnyebb lenne a dolgom, ha tudnék rajzolni, de nem tudok. Én nem úgy látok, mint egy rendes, becsületes, kiforrott, megállapodott művész. Én színekben látok, és fogalmam sincs a távolságról, a mélységről, az árnyalatokról egészen addig, amíg meg nem festem. Grafitosunknak, Dorkának hála, nyári alkotótáborunk óta tudom, hogy a grafit rajzolás nagyon sokat segít a látásmód kialakításában. Volt olyan képem, aminek kényes részleteit, amin heteken át ültem és folyton kudarcot vallottam vele, kirajzolva, kinagyítva grafittal rajzlapra, szépen lassan, meg tudtam csinálni akrilfestékkel is. És, amikor elkészültem vele, rájöttem, hogy grafittal sokkal nehezebb volt megküzdeni a démoni részlettel, mint a festékkel, ecsettel a kezemben. Sokat kellene rajzolnom, akkor talán sikeresebb lenne egy-egy festményem.
 Néha gyerekesnek látom munkáimat, és később rájövök, én ezt szeretem benne. Az egyszerűséget, a semmi bonyolult elmebaj, hanem pusztán színek, stilizált virágok, képzelet és egy kis trükkös dimenzió. Hogy miért szeretem az akril festéket? Mert sokféle alapanyag áll a rendelkezésre, amivel érdekesebbé lehet tenni egy képet. Az effekt festékeket, fémpasztákat, struktúrpasztát, lakkokat tanulmányozom, és még magam sem tudom, miből, mit lehet kihozni, csak sejtem. Terveim között sok minden szerepel. Témák, amihez még nem vagyok érett nyúlni, még tanulnom kell hozzá, technikák, amik kivitelezése foglalkoztat, és remélem, lesz alkalmam be is mutatni, ha megbirkózom vele. Legutóbbi, még le nem futott tanulmányozásom tárgya a fotó-technika volt. Láttam csodás, század eleji női fotókat, ami azért ragadott meg, mert végtelenül egyszerűek s a maguk nemében, a legtisztábban ábrázolják a női létet. El kezdett foglalkoztatni, hogyan lehet ezekből a régi fotókból mai festményt készíteni, úgy, hogy az a tisztaság, az az egyszerű báj megmaradjon, s ne galoppozzam el magam a rendelkezésemre álló mai alapanyagokkal. Néhány készült belőle, és még van hová fejlődnöm, de egyet talán megmutatok, hogy miről is beszélek. Szeretném azt mondani, hogy up to date vagyok a témában, de ez nem igaz. Próbálkozom, és remélem, egyszer teljesen elégedett leszek a munkámmal.