Bemutatkozás - Kustár Boglárka mandalafestő

Kustár Boglárka mandalafestő

I. kiállításom (Dunavecse, 2017)

Kustár Boglárka vagyok, mandala festő és készítő. A képeken és a kiállításokon üvegfestményeim voltak eddig megtekinthetők, de egy ideje már úgy érzem ez nem a végsőállomás, s szeretném magam más anyagokon is kipróbálni. Azt mindenképp tudom, hogy nekem a mandalákkal, a spiritualizmussal van dolgom, csak még az nem forrt ki bennem véglegesen, hogy milyen formában szeretném megmutatni magam a közönségnek. Addig is egy cikkel szeretném jobban megismertetni magam, melyet az ALKOTÁRSAK egyik mélyen tisztelt tagja (Tischler Anna Katalin) írt rólam, melyet ezúton is köszönök még egyszer, mert nagyon jóra sikeredett. Fogadjátok sok szeretettel!

" Hogyan kezdődött? Ki és mi inspirált erre a pályára?

- Azt mindig tudtam, hogy alkotni szeretnék, az útkeresésem, az érzéseim, belső igényem, az öröm, amit az alkotás folyamata jelent, erre terelgettek. 2-3 évvel ezelőtt Palocsay Andrea üvegfestő művésztől tanultam meg az alapokat, a technikákat, amivel a hobby szintről elindulhattam az önkifejezés felé. Az igazi munka egy éve kezdődött, a mandalák gyógyító, pozitív energiáit a színterápiával ötvözve, kontúr technikával kezdtem el dolgozni. Rokonom, Kustár Zsuzsa, akit személyesen már nem ismerhettem, tovább inspirálta kreativitásomat. Kevesen tudják, hogy a dunavecsei temetőben, az egyik sírkövet Kustár Zsuzsa díszítette mozaiktechnikával. Ő iparművészként a mozaik technika, az üvegfestészet, az ólomüveg technika, a nemezelés, a selyemgobelin, a grafika kiváló ismerője volt.  

Tudom, hogy megrendelésre is készítesz mandalákat, ajándék, névnap, születésnap, köszönet, szeretet, szerelem kifejezésére, melyik volt a legkülönlegesebb alkotásod?

Legkülönlegesebb és legkedvesebb munkám a nővéremnek készült Angyal mandala.

Nagyon szeretjük egymást, támogatjuk egymást, és hiszem, hogy ebben a világban lehet minden rossz, de a személyes kapcsolataink nem, a Család a legfontosabb. Mi mindketten hiszünk az angyalokban, hogy vigyáznak ránk, kísérnek, óvnak. Erről az Angyalról egymás eszébe jutunk, és átjár bennünket a melegség, a szeretet.

Bogi, megújultál, felfrissültél, s ez látszik a munkáidon is. Minek köszönhető ez a pozitív változás?

Talán annak, hogy eléggé negatívan látom a munkáimat. Furcsán hangzik, de így van. Sosem vagyok elégedett, nem dőlök hátra, nincs megérkezés érzésem, folyton csak a hibáimat látom. Ennek köszönhető, hogy nyitott vagyok újat tanulni, finomítani, és a megújulásra való igényem is magas. Minél jobbat, minél szebbet, maradandóbbat szeretnék alkotni, kipróbálni más technikákat, és nem biztos bennem még az sem, hogy az üvegfestés lesz a végleges megmutatkozási formám. Most épp az akril festékkel dolgozom, ez nagy szerelem lett, sokkal tisztább, gyorsabb, és szebb a végeredmény. Más technikát is igényel, nem kontúrból indul ki, variálható, spontán, saját ötleteket valósíthatok meg, nincs benne kötöttség. Olyan szabadságot ad, amit most nagyon igénylek és nagyon szeretek.

Az Alkotársak 5. tagját köszönthetjük benned, és ezek szerint, tanúi lehetünk csodaszép munkáid, megújulásra való törekvésed kiteljesedésének, melyekkel rendezvényeinket, kiállításainkat fogod színesíteni. Hogyan tovább? Milyen a jövőképe, Boginak, az alkotónak?

Egybe hangzó szavazattal választottatok be és ezt nagyon köszönöm! Hatalmas megtiszteltetés, hogy jelen lehetek a helyi művészeti életben. Egyelőre, addig látok, hogy megélhetést, biztos civil munkát kell találnom, befejezni a tanulmányaimat, azután kiállításokra, vásárokra járni, ismertségre szert tenni, minél több egyedi megrendelést kapni, ami számomra kihívást jelent. Imádok alkotni, én erre születtem, átadni mindazt, ami bennem van. Megfigyeltem, megrendelőimmel hasonlítunk egymásra. Nyitottak vagyunk a spiritualizmusra, a szépre, a hitre, hogy semmi sincs véletlenül és átadni másnak, hogy jelentésével kifejezzünk valamit. Hogy, milyen lesz Bogi, az alkotó 30 év múlva, nem tudom. Remélem, boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus nőci lesz, és lesz önmaga szerint is, teljesen tökéletes alkotása…"

Apostag, 2018.01.27.

TAnK lógó alá rejtett képek

Sokszor előfordul, hogy verset mormolok festegetés közben. Vagy épp Poirot novelláit hallgatom, amit a Galaxy csatorna megbízhatóan évek óta műsorán tart a TV-ben. Ebben az a jó, hogy mindet kívülről tudom, nem kell néznem ahhoz, hogy a figyelmem lekösse, de a kreatív énemet szabadon hagyja, és alapzajként hagyjon engem kettesben lenni a festményemmel. Általában kísérletezgetek. Néha érzem, hogy könnyebb lenne a dolgom, ha tudnék rajzolni, de nem tudok. Én nem úgy látok, mint egy rendes, becsületes, kiforrott, megállapodott művész. Én színekben látok, és fogalmam sincs a távolságról, a mélységről, az árnyalatokról egészen addig, amíg meg nem festem. Grafitosunknak, Dorkának hála, nyári alkotótáborunk óta tudom, hogy a grafit rajzolás nagyon sokat segít a látásmód kialakításában. Volt olyan képem, aminek kényes részleteit, amin heteken át ültem és folyton kudarcot vallottam vele, kirajzolva, kinagyítva grafittal rajzlapra, szépen lassan, meg tudtam csinálni akrilfestékkel is. És, amikor elkészültem vele, rájöttem, hogy grafittal sokkal nehezebb volt megküzdeni a démoni részlettel, mint a festékkel, ecsettel a kezemben. Sokat kellene rajzolnom, akkor talán sikeresebb lenne egy-egy festményem.
 Néha gyerekesnek látom munkáimat, és később rájövök, én ezt szeretem benne. Az egyszerűséget, a semmi bonyolult elmebaj, hanem pusztán színek, stilizált virágok, képzelet és egy kis trükkös dimenzió. Hogy miért szeretem az akril festéket? Mert sokféle alapanyag áll a rendelkezésre, amivel érdekesebbé lehet tenni egy képet. Az effekt festékeket, fémpasztákat, struktúrpasztát, lakkokat tanulmányozom, és még magam sem tudom, miből, mit lehet kihozni, csak sejtem. Terveim között sok minden szerepel. Témák, amihez még nem vagyok érett nyúlni, még tanulnom kell hozzá, technikák, amik kivitelezése foglalkoztat, és remélem, lesz alkalmam be is mutatni, ha megbirkózom vele. Legutóbbi, még le nem futott tanulmányozásom tárgya a fotó-technika volt. Láttam csodás, század eleji női fotókat, ami azért ragadott meg, mert végtelenül egyszerűek s a maguk nemében, a legtisztábban ábrázolják a női létet. El kezdett foglalkoztatni, hogyan lehet ezekből a régi fotókból mai festményt készíteni, úgy, hogy az a tisztaság, az az egyszerű báj megmaradjon, s ne galoppozzam el magam a rendelkezésemre álló mai alapanyagokkal. Néhány készült belőle, és még van hová fejlődnöm, de egyet talán megmutatok, hogy miről is beszélek. Szeretném azt mondani, hogy up to date vagyok a témában, de ez nem igaz. Próbálkozom, és remélem, egyszer teljesen elégedett leszek a munkámmal.

A hagyományőrző bemutatkozik

Braun Beatrix vagyok, rövidebben Betti. Népi ékszereket készítek gyöngyből. A hagyományőrzés ezen gyönyörű ágával 12 éve foglalkozom. Székesfehérváron az Adventi vásárban akadt meg a szemem egy kreatív üzlet bódéján. Az első láncot szobatársamnak fűztem, aki biztatott ne hagyjam abba, mert lát bennem tehetséget. Míg élek hálás leszek neki.
Sok utána olvasással és gyakorlással fejlesztettem és fejlesztem magam. Időnként kinézek a divat ékszere világába, ami szintén nagyon szép, de a szívem a népművészet felé húz.
Kedvenc mintám nincs, ami furcsán hangozhat. Inkább az elkészült láncokat nézegetem szívesen és közben azon gondolkodom ezt tényleg én készítettem?

Válogatás a munkáimból

Számos nemzetiség népviseletét készítettem: ruszin, sváb, székely, csángó, moldvai és természetesen magyar. Az utóbbiból a sárközi áll hozzám a legközelebb, mert eredetileg Tolna megyéből származom. Nagyon időigényes, de az egyedisége magával ragad mindenkit.

Sárközi minta

 Az Alkotársak tagjaival a barátságon kívül a tisztelet és alázat is összeköt a művészet iránt. A kiállítások után gazdagodunk élményekkel, benyomásokkal és tanulhatunk a hibákból, hogyan lehetünk még jobbak, MERT ALKOTNI JÓ.

Hírek rólunk

Sajnálattal közöljük minden barátunkkal és tagunkkal, hogy Végh T. Mónika megszakította kapcsolatát az Alkotársakkal. Tehát, a jövőben nem tagja a csoportnak, saját elhatározásából kilépett, és munkái egyedi érdeklődésre tekinthetők meg az általa üzemeltetett fórumokon. Ezúton fejezzük ki, hogy elfogadjuk a döntését, és minden jót kívánunk neki.

Homoródszentmártoni művészek Dunavecsén

Bajusz Katinka belső világ témájú alkotásai nagy örömet szereztek a közönségnek

 2016. júliusában a Vikár Béla Nőikar vendégségben töltött Homoródszentmártonban két csodálatos napot, s egy esti koncerten be is mutatkozott a helyi Művelődési Házban. Nem csak a falatnyi, nagyon jó akusztikájú színpad, de a kedves, meleg fogattatás is hozzájárult, hogy a Nőikar fennállásának egyik legjobb szereplését élhette át ezen az estén. Ennek az élménynek én is részese voltam, s belülről megélve, olyan felemelő érzésekkel és csodával életük meg ittlétünket, hogy a rekedt hangok is kitisztultak, s a küldetésünk, hogy hazavisszük a dalainkat, s ott énekeljük el őket, ahol születtek, Erdély tiszta forrásánál,  e kis koncerttel megkoronázódott. Akkor kaptunk egy ígértet, hogy a mi példánkon felerősödve, alapítanak ők is egy énekkart, mert a szándék, s a résztvevők talán megvannak, csak valahogy nem sikerült teljesen összehangolódniuk és megalakulniuk.

    2018. január 20.-án, szombaton 10 órakor nyílt meg az a kiállítás, ami csak két napig volt látható a Református Kollégium aulájában Homoródszentmárton művészeinek munkájából. Az ünnepélyes megnyitó keretében bemutatkozott az a kórus, ami azóta alakult a településen, s komoly munkájuk gyümölcseként egy kellemes, lágy hangzású, értékes és élvezetes koncertet adtak.

A Vox Cordis énekkar, Homoródszentmártonból

Nevük Vox Cordis, vagyis hangszál, ami tükrözi azt a finomságot, ahogyan a dalokhoz, zsoltárokhoz nyúltak. Fiatal kórus lévén nem tudom, hogy számítottak-e ekkora sikerre? Nem csak tiszteletből szólt ugyanis a vastaps a koncertjük végén, hanem őszinte csodálatból, megajándékozott közönség hálájából. A kiállítás, amit elhoztak Dunavecsére, példaértékű és hűen tükrözi Erdély megfoghatatlan szépségét. Sándor Zsombor megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a települések között több lábon álló kapcsolat most bővülhet, a települések közötti művészeti élet kapcsolódásával. Személyes közreműködésével összeismerkedtünk az Alkotársak jelenlévő tagjai és a Homoródszentmártont képviselő Dane Hedvig, Bajusz Katinka, és dr. Sata Attila művészekkel. Hedvig csodálatos fotóival, Katinka szobraival, egy festménnyel volt jelen, Attila pedig fafaragásaival mutatkozott be. A zajos megnyitó utáni pillanatokban, alig értettük egymás szavát, annyi kérdésünk nem került megválaszolásra, hogy a kinyílt kapuk a közeljövőben, remélhetőleg felizzó, oda-vissza áramló információ cserével fognak kitárulni. Ábel tiszteletes pedig rövid megszólalásában máris hangot adott annak a tervnek, hogy legyen egy közös kiállítás Homoródszentmártonban. Meghívott minket, Alkotársakat, hogy építsük együtt ezt a sokadik lábat, mely erősíti a két település kapcsolatát, s olyan élménnyel ajándékozza meg a látogatóit, amit soha nem felejtenek el. Életünkben nem gondoltuk volna, hogy ez az álom, egyszer valóra válik!
Halottuk már, ugyanis, hogy Homoródszentmártonban évek óta szerveznek Művészeti Alkotótábort, mely a határon innen és túl is neves eseménynek számít. Most, hogy a kapcsolat felvétel megtörtént, lett számunkra nyilvánvaló, hogy hatalmas ajándékot kaptunk ezzel a lehetőséggel. Hagyományokra épülő, majd negyven éves múlttal megrendezett Alkotótábor szervezőivel sikerült megismerkednünk. Természetes szerénységüknek köszönhetően, nem szavaikból, hanem az írott sajtóból értesültünk a tábor részleteiről, munkásságáról, magyarországi kapcsolataikról, és miután mi is benne vagyunk egy ilyen, Dunavecsén még újdonságnak számító, Alkotótábor és Művésztalálkozó szervezésében, van mit tanulnunk, látnunk és megfogadnunk a példaként előttünk álló Homoródszentmártoniaktól. Nagy reményekkel és izgalommal várjuk a kibontakozását ennek a lehetőségnek, és azon dolgozunk, hogy valóban értéket teremtve, tanuljunk, alkossunk, létrehozzunk egy maradandó eseményt, és mi is helytálljunk itthon, a mi közösségünk előtt.
Végszavamban azt kell leszögeznem, hogy az az igazán értékes kapcsolat, ami inspirálja a másik felet. Érdemes együtt lélegezni, mert maga a művészet, az alkotás a válasz a kérdésre.
A továbbiakban, néhány képpel szeretném megmutatni, milyen alkotásakkal leptek meg minket ezen a rögtönzött kiállításon Vendégeink.

Bajusz Katinka alkotásai

Pál Eszter alkotásai

Bodor Ernő alkotásai

Kustor Zoltán festményei

Id. Bancsi-Rigó István képe a Bágyi tetőről

Kádár Dombi Péter alkotásai

Dr. Sata Attila munkái

Gál Ildikó zsákvászon festménye

Dane Hedvig fotói naptárba illő szépségűek ( a képek minősége nem túl jó, ezért elnézést kérünk!)